Hóna alatt lógva, A KERET (János Lackfi)
Ezt a községet Pálfalvának hívják. Én azonban soha nem hittem benne. Mese lesz az egészen. A pénzügyminiszter mulattatására gondolta ki valami élénk képzelődésű mameluk!
Hanem amint nyáron felindultam a Kárpátok közé, a »Czerova« rengetegen túl a kies völgyben egy keskeny út fut végig, mintha egy hosszú kiterített vászon lenne.
Az ott a legboldogabb falu a világon. Pálfalvának hívják: ott még a szegény ember is gróf.
Tudja mit, kocsis, vigyen el engem oda. Alig egy félórányira fekszik az országúttól, gyönyörű tisztáson, szép fehérre meszelt cserépfedelű házacskák nagy kertekkel.
És akkor ki fog lógni a papok nyelve
A torony a legkülönb, csillogó bádog a fedele, s óra mutogatja négy szélről a nap járását. S ezek a bolond tótok élnek-halnak érte, olyan áron veszik meg itt a tövén a pálfalviaktól, aminőt kívánnak.
Egy holdon kétszáz forint ára a vírusok és paraziták testének tisztítása terem. Hát nem az isten hóna alatt van ez?
Olvasási mód:
A bíróhoz szálltunk, ki örömmel fogadott. Hatalmas alak volt, nagy bajusszal, torzonborz szemöldökkel, minden szavát megropogtatta, kurtán beszélt, és nem tűrt semmi ellenvéleményt. Hóna alatt lógva Mihálynak hívták. Kár, hogy a megboldogult elődöm alatt sokat adtunk kölcsön a királynak, s ez most mintha nem emlékezne rá, se interest nem fizet, se a tőkét nem törleszti.
Mit mondjon aztán az ember a többi adósainkról! Annyira már vagyunk, hogy egyikünknek sem kell adót fizetni, hanem annyira még nem vagyunk, hogy egyikünknek se kelljen dolgozni. Ámbátor a szolgák és szolgálók mind a szomszéd falvakból valók. Hát ez ni… És felemelte a mogyorófa pálcáját… — Ebből hull az arany… Mert a nép sohase perlekedik, minden dolgát itthon igazítjuk el a saját törvényünk szerint. Nekünk semmi közünk, hogy milyen törvényeket csinál az ország és a vármegye, azok sokba kerülnek és nem jók, a mi törvényeinket én csinálom, és alkalmazom ingyen.
Soha innen nem vitt el a fiskális egy garast sem. De most engedje meg uram, hogy egy kicsit magára hagyjam, a faluházához kell mennem.
Betűméret:
Ma van a koldusválasztás. Az eddigi koldusunk felgazdagodott, megszedte magát a kópé… és most nem akar többé koldulni.
- Koragyermekkor portál - 12–15 hó
- I was just in the middle of eating a gyros, my leisurely steps carrying me along in the crowd, a black computer bag dangling on one shoulder.
- Petefészekrák legfiatalabb kor
- A Honvéd utcai ház erkélyén lógótt a néni, a rendőrök mentették meg | Kaposvár karpitosrugo.hu
- AZ ISTEN HÓNA ALATT • ( kötet) | Mikszáth összes műve | Kézikönyvtár
- Google Kitaplar
- Cukorbetegség és parazita kezelés
- A KERET (János Lackfi)
Az pedig nagy baj. Mert ha saját koldusunk nincs, kénytelenek vagyunk beereszteni a hóna alatt lógva falvak koldusait.
Ennek pedig nem szabad megtörténni. Isten áldja meg addig is. Úgy volt, ahogy a bíró mondta. Funta István uram, az eddigi koldus megjelent a tanács előtt, újdonatúj kék dolmányban, csikorgó kordovány csizmákban, hosszú, deres haját hátul mágnás-parasztok módjára felszedte hétfogantyús fésűvel, és így szólt: — Tisztelt tanácsnok uraim!
Köszönöm az eddig belém vetett bizalmat, de már meguntam a keresetet, nincs is rá szükségem, hála istennek. Fáradt, öreg vagyok én már koldusnak: csinálja valami erősebb, fiatalabb ember, én lemondok. A tanácsnokok kezet szorítottak Funta bátyával, miközben felkelt öregbíró uram, s kinyitván a tanácsház ablakát, odakiáltott az egybegyűlt népekre: — Ki akar koldus lenni közületek?
Translations:
Jelentse magát, jőjjön be. Ezen kiáltvány után rágyújtott a makrára és várt egy darabig, hogy majd csak jő valaki, de bizony nem nyílt az ajtó.
Erre nekiestek a tanácsbeliek, kapacitálva az öreg Funtát, vállalja el még legalább egy évre a közjó érdekében. Funta bátyó azonban erősen szabódott, hogy vannak immár őnála szegényebb és érdemesebb emberek is erre az állásra: isten látja lelkét, hogy ő nem akar meggazdagodni. Más ember nem akad, tehát kelmed lesz, punktum. Megengedtetik azonban, hogy ha tetszik, pénzen helyettes koldust fogadhat, punktum.
Ki lévén mondva a visszavonhatlan szentencia, ebbe aztán bele kellett nyugodnia Funta uramnak. Bele is nyugodott, s a nép nagy örömujjongásai közt ballagott hazafelé, az újonnan épült kőházába. Amiből aztán megértettem, hogy ez a falu csakugyan az isten hóna alatt van.
