Műanyagok kinoki gyógyszertár dona

A képzeletbeli ásatás

Az asztal körül székek. Csupasz tér, a kivetítőkön kívül semmi. Esetleg, a színpad és nézőtér között magasított perem, cirkuszi porondhoz hasonlatos. Platón és Einstein rakosgatja az almákat az asztalon.

Az Úr hangja      Öröktől dr oz parazitákat mutat őrködik tekintetem magam felett.

Kezdetek, eredet nélküli szellemem, Semmi-Isten tartom magam mindenem, örök Világosság - fényeskedjék nékik - lebeg az űrben mindenható szerelmem szabadsága, örökkön való, abszolút tudatosság szemem. Platón almákat dobál, próbálja elkapni, olykor leesik, elgurul egy-egy, ezt "aha, Newton" felkiáltással kíséri. Platón      Ideáim ideái formák, képek, nem anyagi objektumok, az elmén túli birodalmakban.

Isten néhány, kevés gondolatát elmém, bőröm reprezentációs síkján, tükör nélkül megjelenítem. Intuíciós pillanat varázsán az objektum, Isten egy ideája, egy pillanatra, örökre egybeesik, almára mutat, Platónnal, azaz velem egyesül, e kerek valami a Földdel.

Tóth Gábor Élelmiszer-ipari Mérnök - Műanyag palackokról

Tagadom, hogy ezen ideák, univerzálék elménkben fejére koppint, levegőben körberajzolja teste szféráját lennének. Einstein alatt, a kivetítőn, szövegnek megfelelő, számítógépes modellezés képsorai tudományos, csillagászati műsorokból. Halkan Chopin: Concerto op. Einstein      Fekete anyagom, fekete energiám összetart széthullni igyekvő mindenségem mikrokozmosz, makrokozmosz egy azon szerkezet, szivacsos víztest öntöz neuronok idegpálya kötegeit, határtalan gazdag variabilitásom összeköttetéseit, alakpszichológia mintáimon szivacsos szerkezetű galaktikus egek, galaxis csoportosulások.

Anyagom az Isten, benne élünk, mozgunk és létezünk, és ő megteremti magának téridő mezőit, fényévek örökkévalóságát, felfújódó, táguló lufi-világmindenség általa, őáltala létezik elmém ereje, szellemerő, öröklét az Isten elméje anyaga, ha visszacsavarja, visszavonja, lesz és marad isteni csoda, törvényeivel, megmarad anyaga ideája a következő teremtésig, alkotó folyamatban forog-kering szeme fénye saját tengelyei mentén helyeződik, fókuszál csomópontjain örökkön való energiája törvényei, képletei, függvényei, függő logaritmusain szeme fénye harmata, és van, él ember a Földön, ki ennyi csoda köztes terében kinyitja árva szemét, nagyra tátja száját, ááá száját csodálkozván, almákat nézvén eltátja.

Platón      Isten leheletén műanyagok kinoki gyógyszertár dona minőség, szellemi erőterek mediális képzetei képzelgései, légből kapott üzenetek, tudattalan énünk képi kivetülése, tudattalan énünk mozgása térben, becsukott szemmel, kezét egyenesen kinyújtva tesz pár lépést, téridőtől független szellemi mag-unkra találás, öntudatlan mag-unk tudó, tudós képein, téboly határán, viharos, belső képeink nyomán, tudatosulunk, nyelvi értelem illeszkedő logikai rendszereibe ágyazódnak gondolataink.

Földi, test szerint való életünkben rátalálhatunk erő, akarat, gondviselő kegyelem idején halhatatlan lelkünk halhatatlan szellemére. Halottak birodalmában átváltozás szellemtestünk függő, pókhálós, csillagpontos, neuronos energiamezők metszete. Az idő megmutatja arcát, arcait. Fekete tengereken tengerik, arany csöves kukoricák tánca égi, tág mezőkön, üres űr szemén fekete, szívó-szivattyúzó tölcsérek befogadó ölem lyuka, örök vágya vágyakozása, Bovaryné, én vagyok, fekete szembogaram isteni minőség, megdicsőült igazulás.

Holt lelkek vándorlása halottak szigetén lélekvándorlásom Tibeti Halottas könyv, a Dalai Láma, Govinda Siddharthával evez a Styxen, Kharón ladikján őstudás mítosza kotyog az alvilágban. Einstein      Örök lenyomatok éltető tükrén születtem, elvegyültem, kiváltam enterobiosis átviteli tényezők emberi kultúra kristályszerkezetén lázenergiám teste telis-tele forradásos sebhelyek viszonyrendszereivel.

Sűrített-feszített létezésem izzásán az idő átjárhatósága, Nostradamus jövőlátása, múlt-jelen-jövendő egysége, személyes és közérdekű sorsunk látott fonalgombolyaga sűrű, fekete, fényelnyelő csomópontokkal, részben tudatosodó minőségünk az idő és az örökkévalóság. Húrelmélet hosszított, húzott-nyúzott húrjainkon, elemi részecskéinken vibráló, pengetett műanyagok kinoki gyógyszertár dona levedli, leveti porhüvelyét, és áldott, örök műanyagok kinoki gyógyszertár dona nászán, az élet útján, angyali áramlás rokon lelkek ligetein megdicsőült, üdvözült feltámadás, összpontosított kérdésfeltevések árnyain műanyagok kinoki gyógyszertár dona.

Platón      Átszellemült lelkiségünket használja angyali emanáció. Örök visszatérés itt-létünk elektromos lenyomatai szellemi megtapasztalásain ideák, leheletmezőkön műanyagok kinoki gyógyszertár dona, emberi elménk ruhatára, kódolt lenyomatok tárháza, egyénre szabott határolt határtalanság, a Lét maga az Isten lebeg idegrendszerünk ahol a szemölcsök Semmijén, mint mondatok, szavak közt elágazó, agancsos idegháló, a Semmi-Mindenség, ami van, az határos a nem-létező lehetséges és elképzelhető létével, és ez az esetlegesen megszülető valóság, illetve ennek hiánya, mindez Istené, ideáiban a minden és a semmi, az elképzelhető, a lehetséges.

Einstein      Fényévekről tanít spekulatív metafizikám, százezres, milliós, billiós fényévnyi mértékegységben gondolkozom, és nem tudok parancsolni szívizom ütememnek, a nőnek, hiába spekulálok fényévekről, csak teleszkópos képeim kísérnek egyes űrterek százezres, milliós, billiós fényévvel ezelőtti idejébe. E látványvilág képe oly messzi terekből érkezik, még maga a fény is örökkön való ideig ér ide, ez már rég nem ember léptékű idő, kitárult szemünk előtt valami, ami az örökkévalóság idejének mondható.

Kivetítőkön Beckett karakteres, mélyen barázdált, ráncos arca, felváltva az ismert színpadi jeleneteinek képeivel, közben Beethoven: Egmont nyitány fergeteges, mindent elsöprő áradata. Beckett      Az egész világot bejártam, saját genetikám genomját, ontológiát, antropológiám, geológiám, genetikai kódrendszerem titkait, - DNS, RNS - sem fejthettem meg, csak részben, homályosan. Várván, kiszáradt, vézna fácska műanyagok kinoki gyógyszertár dona várakoztam, semmiféle világot nem jártam körbe, kör különben sincs, csak kavics, azt rakosgattam rakoncátlan lapos szemölcsök a testen folyton-folyvást kihullottak a Danaidák cseppjei.

Egykerekű biciklimen méternél tovább nem jutottam. Ott bújt meg az átkozott mindenható, közvetlenül a hátam mögött, kóró fácska fakérgében, ráncaim redőiben, csodálkozhatok, hogy nem találtam rá, de tényleg, ki olyan marha, hogy fogja az eke szarvát és hátra tekintget, ahelyett, hogy előre, és különben sem vagyok üldözött, hogy azt higgyem, folyton-folyvást hátba támad az ellenség.

No, nem, mondom, nem találtam rá a piszokra. Sikeresen rejtőzködött a mocsok, hátam árnyékában, megevett, felfalt, bekebelezett, minek is jöttem más egyébért a világra. Heidegger      Benne állok nyakig, nem, fülig, nem, orromon ficánkol, fricskát ad az itt-lét, Da-sein - szemem-szám tele vele, hogyan és miként láthatnék ki belőle, mocsaras ingovány itt létezésem, kutya-elme, klassz dolog, tuti tetkó, így sosem vagyok egyedül, átjár, átmos fergeteges, daloló, csattogó óceán, műfogsorom.

Beckett zsebéből karikás ostort vesz elő, lágyan, szelíden Heidegger felé csap vele, aki hátára veti magát, négy lábával ég felé kapaszkodik, miközben Beckett hasát és nemi szervét piszkálja az ostorral, Heidegger csiklandós, mindannyiszor negédesen, behízelgően kacag, ficánkol. Beckett      Az egész világot bejártam, de magamig sem jutottam el. Magány, csillaghullás, kaszás-kapás ásás, áskálódás, fúr-farag irigység, düh, harag, mindnyájan Beethoven köpönyegéből bújtunk ki.

Közönségre néz. Valahányan kibújtunk valahonnan. Anyaméh vizes burka, vízözön, Jancsi és Juliska tüzes kemencéje, rossz emlék a börtön egy szoknya-lepedő, álomittas pillangók születünk lárváinkból, szobafogság vegyes gyümölcs lekvárjából. Heidegger      Pergő ostorod, szabad szférád lépes méz, méhek csípései, tűzijátéka nekem. Beckett ismét felé csap, csiklandozza, Heidegger négy lábra áll, Beckett mintha hátulról kefélné.

Beckett      Kikefélem, kisöprűzöm magamból szaros létezésem karikás ostoraival együtt. Joyce persze sosem hagyott magamra, hogy a fene vinné el, osztotta az észt, a tanácsot, végül csak ott hagytam egy sarkon, stricheljen a bolond lányával a szörnyetege, mily ütődött, de ne velem!

Felcsendül a jól ismert dal: Boldogság, gyere haza, honnan jössz, nem érdekel Csonkolt törzsem vonszolom tagjaim, Kárpát-medence, agykontroll-elmém szerelme kihasználatlan területeit jegelvén, elmemezők halmaza metszetein kificamodott, gyermeki kacajok, örömittas gyönyörök üdvözült feltámadásain tolat lábam alatt utam, sziszifuszi végeérhetetlen, genetikus spirálmozgás, kígyómozgás, gáz csigái határtalanom.

Heidegger levedli kutya-jelmezét, sportos, egyszerű férfi öltözete. Heidegger      Emberi, túlságosan szaros, emberi, innen csak angyalok citeráján, avagy Jákob lajtorjáján juthatok ki. Az ember fél-tudatos ösztönlény, megrekedt állat és angyal között, légmentes présben bizonyára nyelvében él a nemzet, és nyelvemmel épp mostan nemzek, édeskedvén Beckett felé csavargatja nyelvét.

Nyelv a létezés háza, na persze, mekkora baromság, de mi a nyelv definíciója, matematika, zene, táncmozgás, univerzális jelölő nyelv szimbolikus jelentésrendszereinek kapcsolódó szálai a világhálón?

II. A negyedik parancsolat

Beckett      Nyelvi jelölők elkülönböződésében vagyok egy síkom üveglap légszomj, egysíkú nyelv, kavicsaim logikája, de én rakosgatom őket. Először néz az asztal felé, Platón és Einstein újra, szinte észrevétlenül rakosgatja az almákat. Piros arcom, mint egy paradicsom, hol a paradicsom, Dante, itt ugyan nincs, körbenéz, keresi, találkoztam már valahol nyelven túli paradicsommal, kissé gömbölyded, mint anyám segge egykoron, mostanra aszott, vén dög, lapos farral, le kéne már végre cserélni.

Nyelvemen kívül is, kinyújtja. Kivetítőn megjelenik egy hatalmas, piros paradicsom, majd a Mona Lisa képe. Ez aztán igen, ki teremtette e tünde tüneményeket, tán Vörösmarty, rég nem járt nálam, utána járok. Sarkában vagyok univerzális könyvtárával és emberiségével együtt. Ostorával pattogtat csöndesen körbe-körbe.

Ország háza, van hazája? Heidegger      Dinamikus, örökmozgó, szent létezés, Isten ide-oda irányított tekintetén változó állandósága őrködik világán a Rend gondviselése, időnként visszavonja, átalakítja részeit, ha műanyagok kinoki gyógyszertár dona jobban érzik maguk. Nagy erő, nagy, szent akarat hat, alkot, gyarapít ez átok súly alatt, derül erős, határtalan hitem, a haza fényre, megtaláljuk, megszerezzük, ami a miénk.

Isten örökkön való létben is megsemmisíti tetszése szerint a már nem odavalót, észrevétlenül, pillanat mikro törtrészei alatt, újra teremt valami hasonlót, vagy egész mást, függő, örökkön változó állandóságán, amely terjeszkedik-terpeszkedik semmijén, gondolatai, tekintete erővonalai mentén, csomópontjain áthelyeződő, mozgó-mozgatott önmaga.

Einstein      Bizonytalan kiszámíthatatlanság, millió fényévvel minket megelőző időkről szerzett képek, de az eltelt idő történéseiről csak spekulációs metafizikánk tudósít, hiszen ki követett végig közülünk műanyagok kinoki gyógyszertár dona fényéveket, és jövendölünk mi, jövendőmondók, jósok, ilyen-olyan galaxisok ütközéséről, az örökkévalóság idejében, nincs hatalmunkban - tudományos hitetlenségemben megesz a fene, elvisz az ördög, nem hiszem ezen empirikusan bizonyíthatatlan rendszereket, bár műholdak, elektromos felhők, stb.

I. Legendabácsi cilindere

Heidegger      Az egzisztencialistákkal ellentétben gondolom, a tömeg független szabadsága éppen a nyájszellem. A géniusz Isten különös adománya, fényét hordozó üstököse. A nyáj tagja lehet szépen működő, tudatos élőlény, és nem a haldokló lélek riadalma, és nem a műanyagok kinoki gyógyszertár dona beletörődése, hanem igaz helyén, szépen működő báj, bájos egyszerűség tudatossága, fény, szelíd fényesség, és az jó.

Einstein      Örökkön való idejében hányszor mutálódott a lét, ki tudja, a gyakorlatban, ma bizonyított, anyagi törvényszerűségek másutt, máskor igazak-e, vagy csak földi létezésünkből kitekintvén ilyetén ábrázatú az ittlét, a világ, az anyag, a szellem, viszonylagos, függő rendszereken libegő lebbenés, álom. Heidegger      Lao-ce álmodja a pillangót, vagy a pillangó Lao-cét? A létezés egésze érzékeli a létezőt, a létező érzékeli a létezést, intuitív pillanatokban egybe esik hat érzék elméje által tapasztaló szubjektum az objektummal, de sosem a való dologgal, varázslatos elménk tapasztalásai ablakán csak mérőműszereink hosszabbított csápja karjai, csövei lógnak beléje az éjszaka sötétjének.

Beckett      Lélegeztető gépeken. Elménk új és újabb mikro- makro-tereket kénytelen befogadni, feldolgozni. Képzeljük el, angyali, szeráfkarok taktikus stratégiái célpontjai vagyunk, behúznak csöveikbe, becsalnak erdejükbe, egyfajta világegyetemet kivetítenek fejeinkbe, párhuzamos világegyetemeket gondoltatnak el, mint barnára sült kenyér szeleteit.

Kocsonyás, áteresztő, plauzibilis, átvivő anyagom, már el is vesztettük életünk, hisz, ki meg akarja tartani, elveszíti, de ki kész elveszíteni, megtartja.

Tartsuk hát létezésünk!

Einstein      Benzingőz, ciános víz, vörös iszap, szökőár, árvizek, földrengések, sivatagosodás. Relatív anyagunk is más, ha más a téridő anyag-ittas görbülete. Képzeljünk el egy fekete macskát tüzes kemencében, mélyhűtőben, féreglyukban. Gondolom, halálvonat sem kell szemléltetni relativitásomat, tanaival.